Lassú lajhár sikerének titkai egy új kutatásban
A lajhárok híresen lassú, lomha állatok, amelyek életük nagy részét fákon töltik, ám egy új kutatás azt sugallja, hogy ez a lassúság a túlélésük egyik titka. Tudósok vizsgálták a lajhárok evolúciós történelmét, beleértve a kihalt formáikat is, amelyeket csak fosszíliákból ismerünk. Az eredmények szerint a földön élő óriáslajhárakat könnyű célponttá tették az első emberi vadászok, míg a fákon élő kisebb lajhárok sikeresen megőrizték létüket. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez emlékeztet arra, mennyire fontos megvédeni a Föld fennmaradó lajhárjait, amelyek csupán a 30 millió éves evolúciós történet jéghegyének csúcsát képviselik.
A Buenos Aires-i Egyetem kutatója, Dr. Alberto Boscaini, aki a tanulmány vezetője volt, elmondta, hogy a ma élő lajhárfajok közül némelyik veszélyeztetett, és sürgősen cselekednünk kell, hogy elkerüljük a lajhárcsoport teljes kihalását. Jelenleg a lajhárkék kicsi, fákon élő emlősök, amelyek aranyos arcvonásaikról és nyugodt viselkedésükről ismertek, és kizárólag Dél- és Közép-Amerika esőerdőiben találhatók. A múltban azonban az amerikai kontinensen számos különböző lajhárfaj létezett, különböző formákban és méretekben, amelyek mindenféle környezethez alkalmazkodtak. A lajhárok földön, barlangokban és alagutakban éltek, sőt, néhányuk vízben is élt, és akadt olyan, amely akkora volt, mint egy elefánt, és magasabb volt, mint egy ember.
Körülbelül 15 000 évvel ezelőtt a lajhárpopuláció kezdett csökkenni. A tudósok eltérő véleményen vannak a kihalás okait illetően, különböző tényezőket említve, mint például az emberi vadászatot, a környezeti változásokat és az éghajlatváltozást, vagy ezek kombinációját. Az új kutatás során a kutatók elemezték a lajhárok testméretét az evolúciós családfájuk mentén, és ezt genetikai adatokkal kombinálták. Megállapították, hogy a lajhárok többször is alkalmazkodtak testméretükhöz a klímaváltozásokhoz, anélkül, hogy ennek hosszú távú következményei lettek volna. Az „éles és hirtelen csökkenésük” egybeesett azzal az időszakkal, amikor az emberek elterjedtek az amerikai kontinensen, hogy nagyobb emlősöket vadásszanak élelemért. A nagyobb, földön élő lajhárak viszonylag könnyű célpontnak számítottak, és ők kezdtek eltűnni, míg a fákon élő kisebb lajhárakat alig észlelték, így ők a mai napig fennmaradtak.
Dr. Boscaini elmondta, hogy a ma élő lajhárok rendkívül lassúak, mivel nagyon alacsony anyagcsere-arányuk van. Ez a lassúság a túlélési stratégiájuk része. A kutatás társszerzője, Dr. Daniel Casali, a São Paulo-i Egyetem munkatársa hozzátette, hogy meg tudjuk menteni a ma élő lajhárfajokat, de sajnos már elveszítettünk valamit, amit lehetetlen pótolni. A kutatás eredményeit a Science című tudományos folyóiratban publikálták.
A lajhárok védelme különösen fontos, hiszen a fajok sokszínűsége és evolúciós története meglehetősen gazdag, és a jelenlegi helyzetük arra figyelmeztet, hogy sürgősen cselekednünk kell. Az állatok védelme nem csupán a lajhárfajok fenntartásáról szól, hanem a környezetvédelem és a biodiverzitás megőrzéséről is, amely elengedhetetlen a Föld ökológiai egyensúlyának megőrzéséhez. Az embereknek tudatosan kell törekedniük arra, hogy megőrizzék a természet csodáit, és megvédjék azokat a fajokat, amelyek már évmilliók óta velünk élnek.
Ezeket is érdemes megnézni
A pöstyéni fürdő: a gyógyulás és pihenés fellegvára
A Neostomosan használata macskák esetében: útmutató és tippek
