Dinoszauruszok tömegsírjának rejtélye a Halál Folyóján

A kanadai Alberta tartomány zöldellő erdőségei alatt egy monumentális tömegsír rejtőzik, amelyben több ezer dinoszaurusz maradványai találhatók. Ezek az állatok egyetlen csapásra, egy pusztító napon vesztek oda. Most egy paleontológusokból álló csapat érkezett Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál folyójának” neveznek, hogy megoldjanak egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek a dinoszauruszok? A kutatás kezdetén a csapat tagjai nehéz kalapáccsal vágnak bele a vastag kőrétegbe, amely eltakarja azt, amit Emily Bamforth professzor, a feltárás vezetője „paleogoldnak” nevez. Amint a csapat elkezdi a finomabb munkát, és eltávolítja a föld és por rétegeit, egy zavaros fosszilis csontváz lassan kezd kibontakozni. „Az ott egy nagy csontdarab, amit mi az egyik csípőcsontnak gondolunk,” mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyel, hogy jelezzen, ha medvét lát. „Itt hosszú, vékony csontok vannak, ezek mind bordák. Ez itt egy különleges darab – egy lábujjcsont. Ezt a csontot pedig nem tudjuk hová tenni – ez a Pipestone Creek rejtélyének nagyszerű példája.”

A BBC News csapata is ellátogatott Pipestone Creekhez, hogy tanúja legyen ennek a prehistorikus temetőnek, és láthassák, hogyan állítják össze a kutatók a nyomokat. A helyszínről több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, amelyek folyamatosan új felfedezésekhez vezetnek. A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak. Ez a faj és Bamforth professzor feltárása szerepel egy új, mérföldkőnek számító BBC sorozatban is, a „Walking With Dinosaurs”-ban, amely vizuális effekteket és tudományt használ a prehistorikus világ életre keltésére.

Ezek az állatok, amelyek a késő krétakorban éltek, a Triceratops rokonai voltak. Hosszuk körülbelül öt méter volt és súlyuk elérte a két tonnát. Négy lábú testük nagy fejjel rendelkezett, amelyet egy jellegzetes csontos gallér és három agancs díszített. A legmeghatározóbb jellemzőjük az orron található nagy dudor volt, amit bossnak neveznek. A feltárási szezon éppen most kezdődött és minden évben őszig tart. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák rendkívül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig a csapat egy teniszpálya méretű területet tárt fel, de a csontok ágyazata egy kilométer hosszúságban terjed a domboldalon.

„A sűrűsége lenyűgöző,” mondja Bamforth professzor. „Úgy hisszük, hogy ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok együtt vándoroltak egy hatalmas csordában, több száz mérföldet megtéve dél felől északra, ahol a nyárra tértek. Az a terület, ahol most dolgoznak, egy sokkal melegebb klímájú vidéken helyezkedett el, amely gazdag növényzet borította, ezáltal bőséges táplálékot biztosítva a növényevő állatok számára.

„Ez egyetlen közösség egyetlen faj állatából, egy adott időpillanatban, és ez egy hatalmas mintanagyság. Ilyen szintű mintázat szinte sosem fordul elő a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Bamforth professzor. A nyugati Alberta ezen területe nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt; még nagyobb dinoszauruszok is jártak itt. Két órányira a Deadfall Hillsnél a csapatnak nem kell ásnia; a hatalmas csontok a part mentén hevernek, a víz kimosta őket a sziklából, és csak arra várnak, hogy összegyűjtsék őket.

Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának tűnő darab iránt. „Amit itt találunk, az főleg egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez valóban egy koponya csont, akkor ez egy hatalmas dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja. Az Edmontosaurus, amely szintén növényevő, a Pachyrhinosaurushoz hasonlóan bejárta az erdőket.

A kutatások során a paleontológusok megpróbálják választ találni arra a fontos kérdésre, hogy hogyan halt meg ennyi állat egy időben Pipestone Creekben. „Úgy gondoljuk, hogy ez egy vándorló csorda volt, amely belekerült egy katasztrofális eseménybe, amely gyakorlatilag kiirtotta az egész csordát, vagy legalábbis a jelentős részét,” mondja Bamforth professzor. Minden jel arra mutat, hogy ez a katasztrofális esemény egy hirtelen árvíz volt – talán egy hegyek felett tomboló vihar, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, fákat tépve ki gyökerestől és köveket mozdítva el. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusoknak nem volt esélyük.

„Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni a hatalmas számuk miatt, és nagyon nehezek – és egyáltalán nem tudnak jól úszni.” A helyszínen talált kövek a gyorsan folyó víz örvényeit mutatják, amelyek mindent felkavartak. Olyan érzés, mintha a pusztítás időben megfagyott volna, mint egy hullám a kőben. De ez a dinoszauruszok számára rémálomszerű nap most a paleontológusok álma. „Tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor idejövünk, 100%-os bizonyossággal találunk csontokat. És minden évben új dolgokat fedezünk fel a fajról,” mondja Bamforth professzor. „Ezért térünk vissza, mert még mindig új dolgokat találunk.” Ahogy a csapat összepakolja eszközeit, tudják, hogy még rengeteg munka vár rájuk. Csak a felszínt karcolták meg abból, ami itt található, és még sok prehistorikus titok vár felfedezésre.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o